Rigel
| Rigel, Beta Orionis | |
 | |
| A Rigel az Orion csillagképben | |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Orion csillagkép |
| Távolság | 775 fé |
| Látszólagos fényesség | +0,13[1] |
| Abszolút fényesség | –6,8 |
| Színkép típusa | B8Ia[2][3][4][5][6] |
| Pályaadatok | |
| Évi parallaxis | 3,78 milliívmásodperc |
| Radiális sebesség | 17,8 km/s |
| Sajátmozgás | |
| rektaszcenzióban | 1,31 mas/év |
| deklinációban | 0,5 mas/év |
| Fizikai adatok | |
| Sugár | 70 R☉ |
| Tömeg | 17 M☉ |
| Hőmérséklet | |
| Felszín | 11 000 K |
| Luminozitás | 40 000[7] L☉ |
| Forgási adatok | |
| Radiális forgási sebesség | 38 km/s[8] |
A Rigel (β Orionis, Beta Orionis, Béta Orionis) az Orion csillagkép legfényesebb csillaga, a két lábát alkotó csillag közül a jobb oldali. A csillagkép két váll- és két lábcsillaga alkotta téglalap délnyugati sarokpontja. A Rigel a hetedik legfényesebb csillag az égbolton.
Leírása[szerkesztés]
775-800 fényév távolságban lévő, többtagú csillagrendszer, legfényesebb tagja egy kék szuperóriás csillag, mely a Napnál tizenhétszer nagyobb tömegű. Luminozitása a Napénak 40 000-szerese.
UV-sugárzása a Napénak 66 000-szerese.
Valószínűleg elegendő tömeget veszít ahhoz, hogy ne váljék szupernóvává, végül ritka oxigén-neon fehér törpévé válik. Elérhette azt a határt, amikor héliumkészletét szénné és oxigénné alakítja.
Történetei[szerkesztés]
R. H. Allen „Az északiak csillagászata” c. könyvében („the Norsemen’s astronomy”) azt állítja, hogy a Rigel Orwandil (Orion) nagylábujja. A másik nagylábujj valószínűleg fagyási sérülést szenvedett a gigászi Orwandil utazása során, ezt Thor letörte és felhajította az északi égboltra. A lábujj ott látható mint Alcor, egy negyedrendű csillag, amit szabad szemmel is látni lehet a Mizar mellett, a Göncölszekér rúdjának görbületénél.
Nevének eredete[szerkesztés]
A Rigelre általában úgy gondolnak, mint az Orion nyugati térdére, neve azonban azt sugallja, hogy inkább a lábat jelöli (Oriont elképzelhetjük úgy, mint aki felemeli az elöl lévő lábát, hogy lesújtson a bikára a bunkójával). Paul Kunitzsch szerint a Rigel nevet először i.sz. 1000 körül már használták a nyugati kultúrában, amikor átvették az arab rijl al jauza kifejezést (=Dzsauza lába). Nem tudjuk, ki volt Dzsauza, de a kifejezés Orionra mint nőnemű lényre utal.
A középkori arab csillagász, Al Szufi szerint a Rigel neve Ra’i al Dzsauza (=Dzsauza pásztora). A pásztor tevéi az Alpha Orionis (Betelgeuze), Gamma Orionis (Bellatrix), Kappa Orionis (Saiph) és a Delta Orionis (Mintaka).
Néhány száz évvel ezelőtt néhány szaktekintély a Rigel nevet Regel vagy Riglon formában írta. Egyes költők az Algebar vagy Elgebar nevet használják a Rigelre.
Az ókori Egyiptomban a Rigel neve
|
vagyis Seba-en-Sah Sb3-n-S3ḥ volt, aminek jelentése lábujj csillag vagy láb csillag.
Megfigyelése[szerkesztés]
A deklinációja alapján mintegy 8 fokkal van az égi Egyenlítőtől délre, így az Északi-sark (északi szélesség 82°-tól északra levő területek) kivételével az egész Földről látható. Az északi félgömbről nézve a jobb alsó, a déliről a bal felső csillaga a csillagképnek. Viszonylag nem messze délkeletre fénylik tőle az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga, a Nagy Kutya csillagkép főcsillaga, a Szíriusz. A csillaghoz viszonylag közel, északnyugati irányban látszódik a β Eridani (Cursa) az Eridanus csillagképből, amellyel egy olyan fényesebb-halványabb csillagból álló párost alkot, mint a Sas csillagképben a főcsillag Altair és a néhány fokra levő Tarazed, vagy a közeli Kis Kutya csillagkép fényesebbik csillaga, a Procyon és a halványabb Béta Canis Minoris.
Érdekességek[szerkesztés]
A csillagászati navigációban fontos szerepet játszik a Rigel, mert a világtengerek mindegyikéről jól látható, mivel az ekliptika közelében helyezkedik el.
Megjelenése a kultúrában[szerkesztés]
- Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című művében a főszereplő Santiago megjegyzi, hogy a Rigelt látja naplementekor (szeptemberben, Kuba partjaitól nem messze), ami nem lehetséges.
- Az Orion Beta (valószínűleg Beta Orionis, vagyis a Rigel) egy bányászkolónia Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című művében, ahol a bányászok egy telepatikus, ivós játékot játszanak, aminek a tárgya az Ol' Janx Spirit, a Pángalaktikus Gégepukkasztó alkoholos ital egyik fő alkotóeleme.
Források[szerkesztés]
- Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rigel című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Rigel: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ [1]
- ↑ Rotational velocities and spectral types for a sample of binary systems, SIMBAD
- ↑ Spectral Classification, SIMBAD
- ↑ Distance of the Cepheid SU Cassiopeae, SIMBAD
- ↑ Spectral classification of Southern fundamental stars, SIMBAD
- ↑ The Brightest Stars in the Magellanic Clouds, SIMBAD
- ↑ ESA 1997, The Hipparcos and Tycho Catalogues (ESA SP-1200) (Noordwijk: ESA)
- ↑ The IACOB project. III. New observational clues to understand macroturbulent broadening in massive O- and B-type stars, SIMBAD
